Szerkesztő:Drake/Gomba fajták

A Egy kalap alatt wikiből

A Gombáknak rengeteg fajtájuk van, a föld élővilégában a gombák törzse a legnépesebb, több tíz millió fajtájuk, és még sokkal több alfajtájuk van, ezek köezül megintcsak rengeteg fajta tartalmaz halucinogén anyagokat, de persze az összeset nemtudnánk összeszedni, és biztos nagyon sok oylan is van amelyben még nem mutatták ki. Itt csak a leg ismertebb fajták közül fogunk jópárat felsorolni. A gombafajták általában küllemükről vagy élőhelyükről kapták neveiket.



Tartalomjegyzék

Elsősorban Indoor fajok


Psilocybe Cubensis:

  • Acadian Coast:

Délibb fekvésü területeken nő, legjobban Louisiana partjainál terjedt el. Ez Jelentősen megnehezíti termesztését a sok egyedi környezeti tényező miatt, ezért ez csak "profiknak" ajánlott. Mycéliuma nagyon rizomorf és terméshozama is kimagasló, de "kényessége" miatt nehezen elérhető.


===Kép:Acadion_Coast.JPG


  • Amazonian:

Ez egy faj Amazóniából. Alacsony testes gombákat hoz vastag szárral.

Bár az első hullámban kisebb gombákat terem, de a második és harmadik nagyobbra nő, akár 10 cm-es vagy nagyobb kalapokkal

Könnyen overlay alakulhat ki a casing felszínén, ezért a tálcát érdemes terráriumba tenni amint megjelennek az első micélium foltok a casingen.

A micéliuma nagyon rhizomorf és vastag. Ha a spawnot nem használják fel hamar vagy nem tárolják hűtőben, akkor túl vastag és erős lesz ahhoz hogy egyáltalán szét lehessen darabolni.

a "Psylocybe Fanaticus" tól származik eredetileg. Ugyan Amazóniainak hívják, de azonos a Mathias Romero-val. A gombák nagyobbak mint a mexican fajtáé és hatásban hasonlít a Thai törpékre, természtesen a saját karakterével.

Kép:Amazonian.JPG


  • Argentina:

Íme a nagyszerű Cubensis Argentínából! Sokat terem, de főleg közepes méretű gombákat hoz, aztán megint és megint újabb hullámokban.

Ez a faj jól nő: égerfán?, gyümölcsön??? komposzton, szalmán, trágyán, rízsen, kedvece a köles.(mindenféle madáreleség=rozs) nem csak beltéri termesztéshez.

Nagyon kellemes megjelenésű gombák és nagyon egyszerű termeszteni, gyönyörű printeket lehet tőlük venni.

Kép:Argentina.JPG





Magyarországon is megtalálható Outdoor fajok


Mintahogy a világon mindenütt, nálunk is előfordulnak hallucinogén gombák, de a lejjeb felsorolt bármelyik gombával maximálisan kell vigyázni, érdemes gombaszakértővel bevizsgáltatni ha találunk bármelyikből is, mert rengeteg majdnem ugyanolyan gomba van amelyből az egy jó, a másik viszont mérgező. Nincs mindegyik gombához kép, ha valaki kérem, tegye fel.

Gymnopilus:

  • Gymnopilus Spectabilis:

(Big Gym, Giant laughing mushroom, Big laughing mushroom)

Nagy lánggomba, kalapja 5-40cm, domború, idõvel ellaposodó, alakja a legritkább esetben szabályos. Színe fiatalon világossárga, késõbb narancssárga, éretten barnássárga, aranysárga. Felülete száraz, kicsit pikkelyes, vagy pelyhes. Széle nem szabályos alakú. Lemezei felkanyarodóak, a szárhoz nõttek, színe fakósárga vagy rozsdasárga. A spórák érésével rozsdabarnává válik. Szára 3-25cm hosszú, 1-10mm vastag, tömör. Színe mint a kalapé. Alakja változó, a tönk alja felé vastagabb is egy kicsit. Általában csoportosan nõ. A részleges burok háló/fátyol jellegû. Spórapora rozsdasárga. Nyomásra elõfordulhat, hogy halványkék foltok lesznek rajta. Íze rendkívül keserû. Lomboserdõkben, vegyeserdõkben késõ nyártól õszig (hidegkedvelõ gomba) terem, lombosfák tönkjén, vagy korhadó fûrészporon. Ez a gomba elég sok helyen megtalálható szerte a világon. Amerikai és Japán rokonai tartalmaznak indole-alkaloidokat, Európában található fajtái nem (eddig nem találtak) [Hatfield*, 1978]. Úgyanúgy Amerikában sem biztos, hogy mindegyik pszilocibin pozitív. Japánban még egy eddig nem tanulmányozott pszilocibin-szerû új anyagot is találtak benne [Tanaka**, 1993]. Sokszor keverik össze ezt a fajt a Gymnopilus ventricosus fajjal, amely ugyan nagyon hasonlít rá, de vannak különbségek. Ez utobbi semmilyen indole-alkaloidot nem tartalmaz, s legjobb tudásunk szerint eddig Magyarföldérõl és környékérõl sem került még elõ. A Junonia alfaj (Aranysárga lánggomba) nálunk viszonylag ritka, kíméljük! Néhány képet találhatsz róla Wolf-ék honlapján. A fotók alapján jómagam nem vagyok biztos benne, hogy valóban ezt a lánggombát ábrázolják.

Fõbb elõfordulási helyei:

  • Nyugat-Dunántúl: Sopron, Kõszeg
  • Dunántúli-Középhegység: Bakony-, Gerecse-, Budai-, Pilis-hegység

A Gymnopilus Spectabilis var. Junonia elõfordulási helyei:

  • Dunántúli-Középhegység: Zalahaláp

Kép:Lánggomba.jpg


Inocybe:

  • Inocybe Aeruginascens - Zöldülõ Susulyka:

"A zöldülõ susulyka alföldi, homoki nyárasokban, nyárelegyes tölgyesek szélén terem nyáron és õsszel. Fiatalon tompa, kúpos kalapja gyorsan kiterül, de középen akkor is púpos, a szélén hullámos, repedezõ. Felszíne sima, csak a szélén szálas finoman, okkersárga barna, rozsdabarna színû, olajzöldes árnyalattal. Lemezei dohánybarnák. Legjellemzõbb e susulykára, hogy fiatalon fehéres, krémsárga tönkje és húsa zöldes színû lesz már a termõhelyén, vagy érintésre, nyomásra változik olaj- vagy kékeszöldre. Mérgezõ gomba, de a többi susulykától eltérõen ennek hatóanyaga hallucinációkat okoz." (Kalmár-Makara-Rimóczi: Gombászkönyv).

"A zöldülõ susulyka alföldi homokvidékek gombája, mindig nyárfák alatt terem. Nem csak tiszta nyárasokban, de borókával, feketefenyõvel vagy akáccal elegyes nyárfásokban is él. Már májusban megjelenik, s attól kezdve október végéig megtalálható, mindig egyesével, néhány példány egymás közelében. Kalapjának púpos közepén is feltûnik egy halvány kékeszöld árnyalat, de a tönk fehér, krémfehér, finoman pihés, deres, szálas felülete néha már érintés nélkül is szürkés-kékeszöld lesz. Gyakrabban csak érintésre, nyomásra mutatkozik ez a zöldes elszínezõdés. Fehéres húsának is szürkészöld árnyalata van. Szaga vagy nincs, vagy enyhén halszagú." (Rimóczi: Gombakalauz II.).

J. Gartz végezte analízis eredménye: 0.40% pszilocibin, pszilocin egyáltalán nincs benne, vagy csak minimális mennyiség (0.008%), 0.52% baeocisztin és 0.35% aeruginascin (Gartz által elnevezett új, és nem nagyon megismert indole alkaloid). Nem árt vigyázni vele, (fõleg, mert más susulykákkal nagyon könnyen összetéveszthetõ), de véletlen baleset folytán történt elfogyasztása az eddigi irodalom szerint nem volt veszélyes. (A nem véletlen elfogyasztása sem.) Erõs alkaloid termelõ gomba: ha azt veszzük, hogy a baeocisztin és az aeruginascin közel azonos erejû, mint a pszilocibin, akkor a termõtest kb. 1.23%-a aktív alkaloid! Fotót szinte lehetetlen bárhol is találni, de remélhetõleg júniusban már fogunk tudni feltenni. Aki addig is rendkívül kiváncsi, hogy hogyan nézhet ki, az a Gombaválogató 2. kötetében találhat szép fotót róluk.


Fájl:Zöldülő_susulyka.JPG


Fõbb elõfordulási helyei:

  • Északi-Középhegység: Gödöllõi-dombvidék
  • Alföld: Mezõföld (Alsótengelic), Szentendrei-sziget, Göd, Budapest (Pesti síkság), Üllõ, Csévharaszt, Bugyi, Ócsa, Örkény, Tatárszentgyörgy, Pusztavacs, Csepel-sziget, Bugac, Fülöpháza


  • Inocybe Calamistrata - Kék lábú susulyka:

Inocybe Calamistrata

Kalapja 2-7 cm, világosbarna, erõsen pikkelyes, húsa gyengén vörösedõ. Fiatalon kúpos, késõbb kiterülõ kalapú, de középen enyhén púpos marad. Lemezei fehéres-dohánybarnák. Szára 2-7cm hosszú, 3-8mm vastag, szintén erõsen pikkelyes. Tönkje alsó része kékeszöld, olajzöld, elõfordul feketés árnyalattal is. Ez a susulyka csak fenyvesekben található, nyáron és õsszel. J. Gartz-nak pozitív lett a pszilocibin teszt (Europai változat), P. Stamets-nek pedig negatív (Washingtoni változat.)

Itt is, mint a legtöbb susulykánál, érdemes nagyon óvatosnak lenni. A susulykákat nehéz pontosan felismerni, s nagyon könnyen össze lehet téveszteni más susulykákkal. Magyarföldén legalább 75 fajtája fordul elõ. A legtöbb susulyka muszkarint tartalmaz, jónéhány közülük igen nagy mennyiségben. Ebben a családban sokkal valószínübb, hogy egy mérgezõ fajtát találsz, mint egy semlegest.


Fõbb elõfordulási helyei:

  • Dunántúli-Középhegység
  • Északi-Középhegység

Kép:Kéksusulyka.jpg


  • Inocybe Corydalina - Zöldcsúcsú susulyka:

Kalapja 4-6cm, tompán kúpos, mélyen behasadozó szélû, színe okkersárga. Peremén múlékony fehér fátyolmaradványok lehetnek, és nagy lapos, durva szálak, okkerbarna pikkelyek borítják. Csúcsa általában zöldes (innen kapta nevét), de nem mindig! Lemezei egyenesek, tönkhöz nõttek, fiatalon világos barnásszürkék, megérve dohánybarnára sötétülnek. Spórapora barna, dohánybarna. Tönkje 2-10cm hosszú, 5-15mm vastag, lefelé kissé szélesedõ, alja sohasem peremesen gumós. Felsõ részin fehéres korpás, lejjebb barnán szálas. Húsa tömör, fiatalon fehéres, majd barnásokker, vöröses árnyalattal; illatos: karamellás gyümölcsillata alapján könnyû meghatározni. Lomboserdõkben él, nyártól õszig, de fõleg szeptemberben gyakori. Európában mindkét alfaj megtalálható, míg Amerikában csak a Corydalina. Magyarföldén szinte csak az Erinaceomorpha alfaj található, de a Corydalina alfaj is elõfordulhat, csak ritkább. A kettõ abban különbözik egymástól, hogy míg az elõbbinek a peremén a pikkelyek sötét-, dohánybarnák, addig az utóbbinak a pikkelyei zöldesszürkék. Indole alkaloidokat tartalmaz, igaz, igen kis mennyiségben. A nálunk nõvõ fajták kb. 0.1% pszilocibint és 0.034% baeocisztint tartalmazak, míg pszilocint egyáltalán nem. (Eddig összesen három példányt vizsgáltak ilyen tekintetben.) Érdemes megjegyezni, hogy Gurevich és Nezoiminogo (1994-ben) a Corydalina alfajból indole alkaloidokat nem tudtak kimutatni, viszont muszkarint igen. Ezt azóta semmilyen más kutatónak nem sikerült alátámasztani, így még az is elõfordulhat, hogy nem is ezzel a susulykával végezték a tesztet. Mindenképpen érdemes vigyázni vele, akárcsak a többi susulykával. A Gombaválogató 3. kötetében egy rendkívül szép fotót találhattok, az alapján sokkal egyszerûbb a gomba beazonosítása.

Fõbb elõfordulási helyei:

  • Dél-Dunántúl: Murarátka
  • Dunántúli-Középhegység: Bakony-, Budai-hegység
  • Északi-Középhegység: Börzsöny-, Mátra-hegység, Tornai-karszt

Kép:Zöldsusulyka.jpg


  • Inocybe Haemacta:

Kalapja 1.5-7cm, tompán kúpos, néhol szabálytalan, idõs példányain egyenes, sõt kissé felkanyarodó is lehet. Halvány rózsaszínes alapszíne van, amely a csúcs felé keveredik zöldes, sötét zöldesszürke árnyalatokkal. Felülete száraz, sugarasan barnás-zöldes pikkelyek borítják. Fehér fátyolmaradványok szokták borítani a szélét. Érintésre, néha spontán is rózsaszínes árnyalatot vesz fel. Lemezei egynesek, de nem mindig érnek el a tönkig. Színe fiatalon szürke, szürkésbarna, az éleinél pirosas színnel, éretten vörösesbarnás. Spórái barnák, halvány sötétvöröses beütéssel. Szára 2-9cm hosszú, 3-10mm vastag, felületét selymes pelyhek borítják. A felsõ része fehéres, világosrózsaszín, az alja felé pedig szürkészöld, ami idõvel akár fekete is lehet. Érintésre, vagy spontán rózsaszínessé válik. Illata erõs, kellemetlen, kicsit mintha vizeletszagú:() lenne. Gyertyános tölgyesben fordul elõ, õsszel, elsõsorban október körül. Nálunk elég ritka. Tartalmaz indole alkaloidokat, kis mennyiségben. Kb. 0.17% pszilocibint, nagyon minimális pszilocint (0.02%), és 0.34% baeocisztint. Kékülést nem nagyon lehet észrevenni rajta, viszont erõs rózsaszín színérõl könnyen felismerhetõ (errõl kapta a nevét is). Érdekes lenne tudni, hogy mi okozhatja a rózsaszín árnyalatot. Még az is lehet, hogy más (indole) alkaloidot is tartalmaz. Mindenképpen érdemes vigyázni vele. A fotó egy kínai :) gombászkönyvbõl.

Fõbb elõfordulási helye:

  • Dél-Dunántúl: Murarátka

Kép:Kínaikönyvből.jpg

Panaeolina:

  • Panaeolina Foenisecii - Réti trágyagomba:

Jellegzetes, gyakori gomba. Kalapja 1-3cm, kúpos, gyûszû alakúból ellaposodó. Színe nedvesen barna, lilásbarna, szárazon barnássárga; vöröses foltok elõfordulnak rajta. Széle sötétebb, mint a közepe. Lemezei vörösesbarnák, sötétbarnák, foltosak, halványfehér éllel. Spórapora sötétbarna, (nem fekete!), ettõl különbözik a többi trágyagombától (ezért nem Panaeolus, hanem Panaeolina:). Tönkje 3-7cm hosszú, 2-3.5mm vastag, színe barnás, szintén kicsit vöröses árnyalattal, görbe és kicsit szemcsés. Füves helyeken, réten, útszélen, nyáron és õsszel nem ritka. A legtöbb teszt negatív lett indole-alkaloikora, bár 1969-ben Ola'h-nak sikerült éppen-hogy-csak észrevehetõ mennyiséget kimutatni belõle. Találtak már olyan fajtát, alfajt is, amelynek a szára alul erõsen kékült. Valószínûbb, hogy más Panaeolina vagy Panaeolus fajta volt, de lehet, hogy létezik kékülõ, aktív(abb) változata is. Ha netántán valaki Magyarföldén is találna kékülõ alfajt, arról csináljon spóralenyomatot; szóljon nekünk, stb.. A fotó a MycoWeb-rõl van.

Fõbb elõfordulási helyei:

  • Dunántúli-Középhegység: Visegrádi-hegység
  • Alföld: Szentendrei-sziget, Budapest, Dabas, Szabadszállás, Bugac, Hortobágy

Kép:Rétitrágya.jpg


Panaeolus:

  • Panaeolus Cyanescens - Kékülõ Trágyagomba:

Panaeolus Cyanescens /Berk et. Broome/ Sacc. Copelandia Cyanescens /Berk. & Broome/ Singer Copelandia Westii /Murill/Singer

Mindhárom név ugyanazon fajra vonatkozik; meleg éghaljatú tájakon egyes Panaeolus fajtákat szokás Copelandia-nak nevezni. Közepes méretû trágyagomba (5-10cm), bár Thaiföldön élõ rokonai akár 20-25cm magasak is lehetnek. Kalapja 1-3 cm, fehéres, szürkés, spórapora fekete. Szára 65-115mm hoszzú, 1.5-3mm vastag. Érintésre kékül. Legelõkön, trágyás helyen, mezõn, kertben, parkokban fordul elõ. Magyarországon egyedül Pesten található, de ott is elég ritka (parkok), sõt lehet, hogy mára teljesen kihalt. Termesztése viszonylag egyszerû. Lótrágyán, vagy valamilyen gabonafélén, rozson, szalmán két hét alatt teljes micélium fejlõdik, amit le kell takarni földel, vermikulittal, vulkáni kõmorzsalékkal. Ezután két héttel, párás helyen már érett gomák lesznek rajta. Alkaloid tartalma: 0.71% pszilocibin, 0.07% pszilocin, 0.01% baeocisztin. Emellett még tartalmaz kis mennyiségben egyéb indole alkaloidokat, pl. szerotonint.

Kép:Kéktrágya.jpg


Panaeolushoz partozik még:

Panaeolus Antillarium Panaeolus Fimicola - Sötét Trágyagomba Panaeolus Papilionaceus - Csipkés Trágyagomba

De ezekről a nevükön kívül nincs adat, ha valaki talál, bővítse.


Pluteus:

  • Pluteus Atricapillus - Barna csengettyûgomba:

Kalapja fiatalon félgömb alakú, idõvel kiterülõ, 5-15cm széles, húsa vizenyõs. Színe mélybarna, szürkésbarna, galambszürke, néhol foltokkal. Felülete selymes, sugarasan szálas. Lemezei viszonylag sûrûn állóak és szélesek. Fiatalon fehéres színûek, késõbb szürkésfehérek, a spórák érésével rózsaszínessé válnak. A tönk a kalapból kifordítható, mert a lemezek nem érintik, hanm a a tönk elõtt árkosan felkanyarodnak. Spórapora rózsaszín. Fehér tönkje hosszú és karcsú, felülete finoman szálas. Mindig fán, holt, korhadó fatönkön terem, még száraz idõben is egész évben, egy helyen többször is. Majd mindegyik fafaj tuskóján megjelenhet, mindig magányosan. Gyakori, nagytermetû gomba. A fiatal példányok igen jóízûek, sokan ekkor szedik is. Indole-alkaloidokat tartalmaz, nagyon kis mennyiségben, ritkán elõfordul, hogy egyáltalán nem is tartalmaz. Éppen ezért az ember sokkal hamarabb jól lakik vele, még mielõtt elérné azt a mennyiséget, ami tudatállapotváltozást okozna. Nagyon-nagyon kis mennyiségben a pszilocibin igen pozitív hatású gyógyszer, de errõl többet olvashatsz a Gomba FAQ-okban. (Nem véletlen, hogy annak idején a Sandoz árult pszilocibint kis mennyiségben tartalmazó kapszulákat is. A gond akkor volt, amikor sok ember azt gondolta, hogy "mi van akkor, hogyha beveszek belõle legalább 10-et, ..." :)

Fõbb elõfordulási helyei:

  • Nyugat-Dunántúl: Kõszeg, Õrség
  • Dél-Dunántúl: Murarátka, Mecsek-hegység
  • Dunántúli-Középhegység: Bakony-, Vértes-, Budai-, Visegrádi-hegység
  • Északi-Középhegység: Gödöllõi-dombvidék, Börzsöny-, Bükk-, Zempléni-hegység, Tornai-karszt
  • Alföld: Mezõföld, Budapest, Szentendrei-sziget, Csévharaszt, Pusztavacs, Bugac, Kerecsend, Hortobágy

Kép:Barnacsengettyű.jpg


  • Pluteus Salicinus - Szürke csengettyûgomba:

Kalapja 3-7cm, fiatalon domború, félgömb alakú, idõvel kiterülõ. Színe szürke, szürkészöld, kékesszürke. Elõfordul, hogy a zöld és kék árnyalatok foltokként jelennek meg, vagy érintésre, vagy spontán. Lemezei sûrûn állóak, a tönköt nem érintik. Szine fiatalon fehéres, világos krémbarna, a spórák érésével hússzínû, rózsaszín lesz. Tönkje 4-10cm hosszú, 2-6mm vastag, fehér, szürkészöld, kékes foltokkal, árnyalattal. Érintésre hamar kékül, fõleg a tönk alja felé. A tönk alja spontán is kékülhet. (Jó útbaigazító!) Lombosfák korhadó rönkjein terem májustól októberig. Kimondottan szereti (gyakoribb) az égerfák és a fûzek tuskóin. (és nem csak korhadó rönkjein!). Indole-alkaloidokat tartalamaz, nem nagy koncentrációban. (Pszilocibint 0.05-0.35%-ban, pszilocint 0-0.011%-ban, baeocisztint 0-0.008%-ban.) A magas koncentrációjú fajok fõleg európai példányok voltak. Dél-Afrikában ehetõnek tartják, igaz, ott semmiféle kékülésre-zöldülésre utaló jel nem látható a gombán.

Fõbb elõfordulási helyei:

  • Dunántúli-Középhegység: Bakony-hegység (Csesznek)
  • Északi-Középhegység: Tornai-karszt (Égerszög)
  • Alföld: Bugac, Hortobágy (Óháti-erdõ)

Kép:Szürkecsengettyű.jpg

Személyes eszközök
Menü

{{#ifgroup:sysop|

}}